FELVÁLLALOD - A MI TÖRTÉNETÜNK, AVAGY ÁLOMBÓL VALÓSÁG

FELVÁLLALOD – A MI TÖRTÉNETÜNK, AVAGY ÁLOMBÓL VALÓSÁG

Deák Ferenc

Olvasva a blog bejegyzéseit tűnődtem, milyen segítő szándékú történetet írjak, ami inspirálja az embert, mégsem légből kapott. A legegyszerűbb megoldást választottam, megírom a megismerkedésünket életem párjával, ami megmutatja, hogy hinnünk kell az álmainkban, hiszen ahogy Jimmy is megénekelte sok-sok éve: „valahol minden meg van írva”.

Fiatal koromban nagyon sokat voltam nagypapáméknál, rengeteg pozitív élmény történt velem ott, ami a későbbiekben hatással volt az életemre. Ezeknek köszönhetően lettem olyan ember, mint amilyen most vagyok. Volt valami rejtélyes abban a házban, amit nem tudtam megmagyarázni, mai fejjel sem.

12 éves koromban, egyik éjszaka volt egy álmom, amiben a következő történt: épp tanultam a szobámban, mikor is egy kislány kacagása ütötte meg a fülemet. Elindultam megkeresni a hang forrását, és nagyapám szobájába nyitva megálltam: ott ült egy szőkésbarna hajú kislány, aki éppen egy sima fehér lapra írkált valamit. Megdöbbenve szóltam hozzá: – Szia, te ki vagy?

A kislány, aki lehetett olyan 13-14 éves, felnézett rám, elmosolyodott, és azt mondta, szó szerint: – Te még nem ismersz engem, de én leszek életed szerelme. Ez a mondat, az az arc beleívódott az emlékezetembe, és a mai napig, ha behunyom a szemem, tisztán fel tudom idézni minden pillanatát. Ekkor felébredtem; az álom megszakadt, és én ott ültem az ágyamban. Sosem felejtem el, mosolyogva próbáltam értelmezni az álom jelentését.

Közben eltelt pár év, középiskolás lettem, elkezdtem szakmát tanulni, viszont szünetekben nagyapámmal, aki kőműves volt, sokat jártunk házakat és egyebeket felújítani, építeni. Az egyik nyáron pont Karcagra kellett mennünk, ahol is keresztanyum sógoránál kellett egy régi parasztház tartóoszlopát megerősíteni. Ahogy ott végeztük a munkánkat, a szomszéd utcából átjött egy 14 év körüli kislány, barna hullámos hajjal és iszonyat nagy, fehér színű SZTK-s szemüveggel az arcán. Nem is tűnt fel először, csak miután nagyapámék elkezdték pakolni a munka végeztével a cuccokat a kocsira, kimentem a benti folyosóra valamiért, és ott állt a kislány… Megdöbbentem, mert hirtelen beugrott az álombéli lány arca: Ő volt az.

Ránéztem, és csak a nevemet tudtam kinyögni: – Szia, én Fecó vagyok.

Rám nézett a szemeivel: – Szia, én Csilla.

Nem tudtam mást hirtelen csinálni, ezt találtam mondani: – Megpuszilhatlak?

Csilla semmit sem szólt, csak közelebb hajolt… én feltoltam a szemüvegét, és amolyan félig felnőttes csókot adtam az ajkára.

Abban a pillanatban megértettem az álmom. Minden stimmelt, a helyére került a lány, a papír és az a bizonyos mondat…

Ennek már 16 éve. Azóta a feleségem lett, és az álmaim többségének jelentése már megfejtésre került. A sors útjai kifürkészhetetlenek, hiszen ahogy Jimmy is megénekelte sok-sok éve: „valahol minden meg van írva”.

0 hozzászólások

Válasz

Szeretne Ön is hozzászólni?
Regisztráljon ingyenesen!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük