FELVÁLLALOD – AGAINST MODERN FOOTBALL

HANULA ZSOLT PÉTER, ÍRÓ

Azok után, hogy írtam egy könyvet, amit többen so called focis könyvként aposztrofálnak, nem mondom, hogy teljesen ok nélkül, hiszen szóba kerül benne az életnek ez a szelete, jó vastagon, még ha táplálom is a gondolatot, miszerint tessenek rá metaforaként tekinteni, amennyire lehet, ugyanakkor nem félrenézve a tagadhatatlan konkrétumoknál, de azért lássunk is messzebb az alapvonalnál, szóval mindezek mellett már csak image szempontjából sem tesz jót, ha felvállalom:

Évek óta nem nézem a Bajnokok Ligáját és a topligákat.

Hogy jutottam idáig? Először azt gondoltam, ez a felnövés velejárója, illetve hogy egyszerű közgazdaságtan. Tudniillik a kéthetente egy fordulós szisztémában szocializálódtam, márpedig amiből kevés van, amiért meg kell szenvedni, szükségszerűen értékesebb, mint amiből csak válogatnunk kell hetente többször, különböző képernyőkről. Ugyanakkor ez fából vaskarika, hiszen épp piaci megfontolásból nőtt a meccs- és közvetítésszám. Itt tehát látszólag meg is buktam, mégis mint egyszeri szövetségi kapitány, látok bíztató jeleket, amikből lehet tanulni a jövőre nézve. Mert ugye tényleg itt ez az elüzletiesedés. Így direktbe leírnom ugyanakkor, hogy azért nem nézem a Barcelonát, mert amikor fiatal voltam, még mezszponzoruk sem volt – megint csak féligazság volna.

Végeredményben azért összeadódnak a dolgok. Emlékszem, gyerekként felnéztem a játékosokra, aztán egyre fiatalabbak lettek, ma már mind később született, mint én; álljon már meg a menet. Emlékszem, hogy a legnagyobbak neve egybeforrt egy klubcímerrel és szenzációszámba ment, ha eligazoltak, ma már nem tudom követni, Ibrahimovic épp hol adja le a számlát. És emlékszem, hogy magánál a játék minőségénél már akkor is sokkal többet számított a körítés, az életérzés (hiszen nem ezt tanítják marketingből is, hogy ne a terméket, hanem egy életérzést akarjunk eladni?!), amit adott klub, meccs stb. képviselt. A modern futball mindezt írtja, mint a gyomot, s nem hogy szeretni, már utálni sem nagyon van kit. Sosem használom szitokszóként a multikulturalizmust és a globalizációt, de a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a futballnak speciel nem tettek jót. Persze a változás sosem egyértelműen jó vagy rossz, így az is lehet, hogy egyszerűen ennek már nem én vagyok a célközönsége.

0 hozzászólások

Válasz

Szeretne Ön is hozzászólni?
Regisztráljon ingyenesen!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük