FELVÁLLALOD - EZT MOST MEGSZÍVTAM

FELVÁLLALOD – APA-PARA

CSIZMAZIA „CHEESE” GÁBOR

Az életben annyi nevetséges dolog miatt aggódunk, iskolai jegyek, egy rosszul sikerült frizura, felsülések olyan emberek előtt, kiknek arcát évek múlva kérésre sem tudjuk felidézni. Mit számít ma már, ha az első csók bénára sikeredett? Vagy annak a lánynak az arca, aki előtt először ügyetlenkedtem az óvszerrel? Hülye kis emlékek, amiket a memória napról napra a kedvenc pólóimmal együtt fakóbbra mos.

Pláne eltörpül hirtelen minden, mikor valóban rádöbbenek, Zsófi bármelyik pillanatban megszülhet, és akkor tényleg hárman leszünk. Hihetetlen, de még ilyenkor is az jár a fejemben, kilenc hónapnyi feszült várakozás dacára, hogy csak még a spanyol kupa-döntőt várja meg bent, mert azt még jó volna élőben látni. Piszkosul önző vagyok, esetleg ez is csak egy jelzés, lehet, hogy mégsem állok készen az egyik legkomolyabb feladatra? Ahhoz ennél tökösebb hozzáállás kell? Persze a felelősséget meg nem lehet receptre felíratni. Természetesen a kiságy összeszerelve, szoba kifestve, a forgatókönyv megírva a nagy pillanatra, de valójában eléggé be vagyok tojva attól, hogy vége a nagy laza „carpe diem” létnek.

A mi generációnk kimondatlanul is úgy akar fiatal maradni, hogy egyáltalán nem akar felnőni. A húszas éveinket nyújtjuk el harmincon túlra. Habzsoljuk, arra hivatkozva, hogy még csak éppen kiestünk az iskolapadból, aztán meg rögtön belevetettük magunkat a munkába, így kell ez az egérút. Az évtizedekkel korábban létező társadalmi nyomás alól rég kibújtunk. Ehhez persze nagyban az is hozzájárul, hogy manapság a párkeresés olyan szerencsefaktort igényel, mint szabad strandon a gyöngyhalászat. És ha belebotlik végre valakibe az ember, na akkor is sokunk sikítva kerüli az elköteleződést. Mert még javában önmegvalósítanánk, kéne még egy szelfi Thaiföldről és Los Angeles-ből… Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy édesanyám 20 évesen két gyereket nevelgetett, és háztartást tartott fent, miközben én ebben a korban rap együttesdit játszottam, és Halász Judit bakelitről szedegettem a hangmintákat, és az számított sztorinak, ha kettő sörnél többet ittam egy buliban.

Most viszont kétszer annyi idős vagyok, bőven benne a korban, így teljesen indokolt volt ez a lépés, pláne, mivel elterveztem, magam szeretnék a focipályán megtanítani egy-két cselt a gyereknek. Szerencsére Zsófi sokkal felnőttebb, mindent ikea precizitással képes megtervezni, azért látom ő is fél. Mert túl azon, hogy kevesebb sorozatot fogunk a kanapén ráérősen megnézni, kicsit bonyolultabb lesz valahova pár napra nyugiban ellógni, a legijesztőbb az egészben, hogy jól csináljuk. Mindkettőnk családjában elvált szülők, ha belegondolok, ugyanígy, szerelmesen várták azt a napot. Mert arról nézhet az ember videót a YouTube-on, hogyan kell egy csecsemőt tisztába tenni vagy fürdetni, de arról kevés a segédanyag, miként legyünk évtizedekig jó társ és apa. Tudom, az öröm majd felülírja a félelmet, és mikor már nyakig leszek benne, magával sodor az egész, de remélem, azt az irányt idővel sem tévesztem el.

Végül nem várta meg a döntőt, de addigra hazajöhettek a kórházból. Bár többet néztem őt, mint a meccset. Most aggódom, ha sír, ha nem eszik, ha csipás a szeme, ha fürdés után vizes a buksija, csak meg ne fázzon…

0 hozzászólások

Válasz

Szeretne Ön is hozzászólni?
Regisztráljon ingyenesen!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük