FELVÁLLALOD – …ÉS AKKOR BEESÜNK A FA ALÁ

FELVÁLLALOD – …ÉS AKKOR BEESÜNK A FA ALÁ

Csizmazia Gábor “Cheese”

Az év legmeghittebb, legörömtelibb és szeretetben bővelkedő ünnepe lehetne a karácsony, ha a szegény, nyúzott átlagembert legalább pár manó segítené, míg megszólal a csengettyű.

Drága jó anyám, többek között ezért is csodálnivaló teremtés, mert amióta öntudatra ébredtem, ő mindig precíz ütemtervvel rendelkezett erre az eseménysorozatra már októbertől. Tényleg odafigyelt ránk, és nem néhány atléta vagy after shave megvásárlásával próbálta elhitetni, hogy biztosan ezekről álmodtunk egész évben. Ha a csarnokban nem kapott halat, vagy véletlenül odaégett a vaníliás kifli, ezek csak átmeneti fennakadást okozhattak a pontosan megírt forgatókönyvében

Bár sok mindent megtanultam tőle az esztendők során, de valahogy ezt a profi karácsonyi készülődést, jó, ha minden szökőévben sikerül kiviteleznem.  Inkább megy a rutinszerű kifogáskeresés, ez egy kegyetlen év volt, persze ahogyan a tavalyi is, de arra már úgysem emlékszünk. A legnagyobb problémát  az a fránya időzítés jelenti, pedig a naptárban évek óta ugyanott szerepel december 24-e. Mégis mindig egy héttel hamarabb döbbenünk rá, hogy idén is kell fa, na meg, amit alá lehet tenni.

Az még közel sem jelenti azt, hogy készen állunk a családi ünnepre, csak mert lábon kihordtuk a céges bulit. Sütemény gyanánt nem elég a gyerek által óvodában készített mézeskalács fenyőfa.

Vannak ezek az ismétlődő hibaforrások. Őszinte részvéttel biccentek a szomszédnak , mikor a szentestén a közös előtérben próbálja befaragni, az utolsó pillanatban féláron vett fenyőjét.

Legalább ennyire szánalmas lehettem pár órával korábban, mikor  ötlettelenül a leárazott filmek között kotorásztam. A fotóalbum mindig erőteljes ajándék, csak hát két nappal átadás előtt rossz ráébredni, kevés a nyersanyag. Az is biztos, hogy nem én vagyok az egyetlen az emberiség történetében, aki nél nejlonszatyorban történt a kézbesítés.

A sok kapkodás, idegeskedés annyi feszültséget szül, hogy a harmónia vékony jégen korcsolyázik a várva várt estén. A rénszarvasos abrosz alatt ott lapul néhány évtizedes sérelem, az ízletes vacsora során még egy szálkát is félrenyelünk. A végén már csak tényleg egy kiadós alvásra vágyunk, ám ekkor meglátom Anyu békét teremtő mosolyát, és rájövök, azért hiányozna a karácsony.

0 hozzászólások

Válasz

Szeretne Ön is hozzászólni?
Regisztráljon ingyenesen!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük