AGAINST MODERN FOOTBALL

FELVÁLLALOD – EZT MOST MEGSZÍVTAM… DE LESZ EZ MÉG ÍGY SE!

CSIPKÉS RENI, YOLKIEST.COM

Több mint egy hónapja elütött egy autó. Taxi volt. A zebrán igyekeztem átmenni. Három barátnőm átért előttem, én sajnos már nem.

A szemtanúk szerint 5-6 métert repültem. Én ebből semmit nem érzékeltem, illetve csak annyira emlékszem: végig nyugodt érzés volt bennem, amolyan „minden rendben van és lesz” -féle. A baleset utáni első percekben egy külföldi fiatalemberre emlékszem, aki felém hajolt és azt kérdezte angolul: „Jól van a szép magyar lány?” Nem jöhettem nagyon zavarba, mert válaszoltam neki, szintén angolul: „Tudom, hogy én egy szép magyar lány vagyok…” 🙂

A gázoló taxis sem zavartatta magát: azzal volt elfoglalva, hogy tolatgasson a zebrán, MINTHA nem ott történt volna az eset. Hozzám már nem volt ideje odajönni, mert a fejemmel betört szélvédője is borzasztóan dühítette. Persze jött rendőrség, mentő, és orvosi vizsgálatok sora. Csodával határos módon nem tört el semmim, „csak” zúzódtam. Sok helyen, súlyosan. Mindez megspékelve egy kis agyrázkódással. (le sem tagadhatom, hogy egy Yolkiest-os IronLady vagyok!)

A kórházban eltöltött 2-3 napról csak annyit mondanék: elismerésem minden egészségügyi dolgozónak, aki még szívvel-lélekkel a betegért van, és tényleg hivatásként tekint a munkájára.

Ezek után elkezdtem a „lábadozást”, amit azóta is lelkesen művelek. Itt (is) szeretném megköszönni a családomnak, barátaimnak, munkatársaimnak és ismerőseimnek a mérhetetlen szeretetet, törődést, megértést, türelmet és mindenféle segítségnyújtást, amikkel felém voltak!

Na persze van egy kis csavar a történetben: 30 napos átfutási idő után megjött a rendőrségi papírom is, amely szerint a balesetért én vagyok a felelős, valamint mellékeltek egy 20 ezer Forintos csekket, amit be kell fizetnem, hisz kárt okoztam a gázoló személygépjárműben.

Hiába a térfigyelő kamera, (ami nem is vette fel konkrétan az esetet) messze elér a Főtaxi keze… 🙂 Az enyém meg sajnos csak az ügyvédig, aki felvázolta: szemtanúk ide vagy oda, sajnos (illetve nem sajnos) nem szenvedtem olyan súlyos sérüléseket, nem lett olyan nagy károm, ami miatt megérné ebbe belemenni. Hisz anyagilag többe kerülne a leves, mint a hús.

Ezt tudomásul véve, mára a gipszet és a bokarögzítőt is magam mögött hagyva egyre azon igyekszem, hogy 100%-os formában legyek újra. Sportolhassak és élvezhessem az életet, mint a baleset előtt. A gyógytornászom egy „hajcsár”, úgyhogy jó kezekben vagyok!

Felvállalom, hogy sokszor voltam és vagyok türelmetlen a gyógyulásomat illetően. Felvállalom, hogy mai napig nem dolgoztam fel teljesen az esetet. Felvállalom, hogy sokszor elgyengülök. Felvállalom, hogy a baleset adta düh miatt néha nyers voltam és megbántottam azokat, akik csak segíteni akartak.

De felvállalom azt is, hogy nagyon igyekszem! Próbálok türelmes és pozitív lenni! Nem megállni, nem elkeseredni. Erőt meríteni, csinálni. Akivel történt már hasonló, vagy csak egyszerűen voltak rossz és nehéz napjai, az tudja: ezt másképp nem lehet. 🙂 Hajrá nekünk!

Vigyázzatok magatokra és egymásra is! (a zebrán és mindenhol)

0 hozzászólások

Válasz

Szeretne Ön is hozzászólni?
Regisztráljon ingyenesen!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük